Nikinek már nagyon elege volt. Most komolyan. Amikor bajban volt, megagyabugyálta Kristóf, akkor aztán rohadtul nem foglalkozott vele senki, senki sem segített, csak Bandi. Ő ott volt, segített jó ügyvédet szerezni, hogy végre, egyszer valaki ebben a kurva országban megbűnhődjön azért, mert ellátta a barátnője baját. Dühében csak ledobta a bőröndöt, szinte nyekkent a kidobált ruhák között, amik arra vártak, hogy elcsomagolják őket.
Már annyiszor kért segítséget, “családon belüli nézeteltérésekkel” nem tud a hatóság mit kezdeni. Menjen vetessen látleletet. Ja, hogy nincs? Elhiszik, hogy a haját húzta és igazából csak köpködte/alázta, de ezzel – karok széttárnak – nem tudnak mit csinálni, hiszen nem lehet bizonyítani. És akkor jött Bandi, aki megfogta a kezét, és össze tudta szedni magát annyira, hogy elhiggye, ki tud szállni, hogy elhihesse, ennek nem kell így lennie. Felfogadták az ügyvédet, Bandi barátja nem mellékesen, de nagymenő ügyvéd, megeszi reggelire azt a szemetet, börtönben fog kikötni ezért. Legalábbis Bandi ezt ígérte. Persze Niki az ügyvédet nem tudta volna megfizetni, legalábbis ezen a szinten lévőt nem, pedig éppen erre van szüksége.
Bandi, annyira más… Végre valaki gondoskodik róla. Ő mindig meghallgatta. Hozzá szaladt azon az éjjelen is. Első pillanattól kezdve valami különös kapocs volt köztük, a kémia kérem, a kémia… Biztos apakomplexusod van, így gúnyolta a húga. Ha nagyon haragudott rá, akkor jött a másik lemez, hogy ennyi pénzért én is szeretném. Olyan rosszul esett. Hát hagyják már békén, most igazából csak nagyon egy húron pendülnek, és egyébként is, senkinek semmi köze hozzá, hogy hogy érez. Azért, mert 37 év körkülönbség van köztük… Jó, ez valóban sok, tény. De most mit csináljon? Olyan nehéz elhinni, hogy valakinek vonzó, hogy megcsillan a füle felett a haja ezüstösen és az szinte hipnotizálja? Itt tűnt fel először, hogy valami más. Amikor rajtakapta magát, hogy rajta felejtette a tekintetét azon az ezüst csillogáson és bele akart túrni, mint egy közepesen gyenge lányregényben. Bezzeg akkor, amikor bajban volt, akkor nem foglalkoztak ennyit az érzéseivel, szinte láthatatlan volt, átléptek rajta, most meg hogy lehet, hogy egyfolytában róla pletykálnak, beszélnek. Senkinek nincs élete? Vagy villanyszámlája? Ha azon kellene aggódniuk a viperáknak, nem érnének rá, hogy vele foglalkozzanak, őt bántsák. Bandi is hallja, neki sem esik jól, hiszen ő sincs kőből, de tartja magát, és őt is támogatja, vigasztalja. Azt mondja, nem fontos. Meg hogy minden csoda három napig tart. És aki nem adott kalácsot, ne adjon tanácsot. És a végén már nevetnek. Együtt.
Tegnap azt mondta, hogy ebből elég, rájuk fér egy kis pihenés, úgyis törvénykezési szünet van, húzzanak el pihenni, ahol senki nem ismeri őket és senki nem foglalkozik velük. Kérdezte, volt-e már Antalyán, Törökországban. Nem volt.
Most a szétszórt ruhákból próbál igazán minőségieket bepakolni, olyanokat, amik elegánsak, stílusosak és nem kiabál messziről róluk, hogy bóvli, de nem lesz könnyű dolga, soha nem volt stílusa, az eleganciát az értelmező szótárból ismeri, soha nem is költött minőségi darabokra. Bandit már az ő születése előtt felvetette a pénz, olyan társadalmi kör tagja, amiről fogalma sincs Nikinek, nem akar rá szégyent hozni. Bandi ránézett kérdőn, hogy elmenjenek-e vásárolni. Niki kategorikusan elutasította, még mit nem? Nem azért van vele, nem azért akar vele menni a Török Riviérára, hogy kihasználja, vetessen magának ruhákat meg ilyeneket, és ezt meg is mutatja. De azért szégyent nem akar rá hozni. Bandi annyiban hagyta. Most pakol, reggel indul a gépük – úristen, még sosem ült repülőn, hogy lesz higgadt, mintha mindennapos lenne számára…? Hiszen Bandinak saját repülője is van, hogy tudná, hogy milyen az, amikor valakinek ez teljesen idegen? Ekkor megcsörrent a telefon, ő volt.
– Helló szépségem, ugye nem pakolsz sok dolgot? Csak két hétre megyünk, sok legyen a fürdőruha, többre nem nagyon lesz szükséged.
Csak két hét. Hol van már az, hogy örült, ha egy hosszú hétvégére el tudott menni egy veresegyházi kis panzióba, ahol történetesen volt jakuzzi és szauna, de még medence sem, mert nem volt neki hely.
Mosolyogva hajtogatta a kinn maradt ruháit és rájött, hogy egyre kevésbé fájnak a sebek, amiket Kristóf ejtett rajta. 37 év, apakomplexus ide vagy oda.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: